Chip 1996 April/CHIP 1996 aprilis (CD06).zip/CHIP_CD06.ISO/hypertxt.arj/92/HACKFLEI.CD

Text File | 1995-09-17 | 17KB | 299 lines

      @VFasírt szimulátor módra@N

      @VChicago, Battletech Center@N

          A   szimulált   pilótafülkében   ülô  számítógéprajongók
      egymásnak eresztik a gyilkoló robotokat az 3029-es évben.  A
      lézergránátokkal és hôvédô pajzsokkal naponta vívott  csaták
      gazdaggá tették a két számítógépes feltalálót.
          A fenébe is, Alex pontosan  céloz. Már látom is az  elsô
      ellenséges  harci robotot  a távradaron  -- két  kilométerre
      északnyugatra,   a   nagy   hordalékhegy   mögött.  Hirtelen
      felvillan a  fedélzeti számítógépen  egy információ.  Alex a
      hátam  mögé  lopózott,   még  látom,  amint   lézergránátjai
      eltalálják a jobb lábamat, és szinte elfújják azt.
          Egy pillantás  a belsô  kárjelzômre: a  lábam egyszerûen
      eltûnt.  Sántítva  fordulok   meg,  és  megkísérlem   Alexre
      állítani  a  célzókeresztet. Elkezdek  tüzelni  rá. Sortüzem
      sajnos  nem  talál,  és  ismét  ott  állok  célzógömbjének a
      közepében. Nehézlövedékei eltalálják a bal vállamat,  néhány
      másodperccel késôbb a jobb karomat. Abban voltak  legerôsebb
      fegyvereim, s most elveszítettem mind.


      @VA robotok nem ismernek kegyelmet@N

          Már  nincs   remény.  Rálépek   a  bal   kormánypedálra,
      végrehajtok  egy  hirtelen fordulatot,  teljesen  felhúzom a
      botkormányt  és  teljes  gázt adok.  A  hajtómû  a maximális
      teljesítményt nyújtja, s én katapultálok, miközben 76 km/h-s
      sebességet mutat  a mûszer.  Alex azonban  most is  mögöttem
      van.  A  robotok nem  ismernek  kegyelmet --  még  kevésbé a
      tüzelôgombjaikat  kezelô  emberek. Egy  lövés  a hátamba,  a
      hôvédô  pajzs megolvad.  Elsötétül a  monitor, ösztönösen  a
      katapultáló  ülés  karja  után  nyúlok,  mire  megszólal   a
      figyelmeztetô vészsziréna.
          Egy  átlagos  délután   zajlik  a  chicagói   Battletech
      központban.  Zilált  hajjal  és  izzadtságtól  nedves kézzel
      mászok ki  a pilótafülkébôl,  elhozom a  pontos jelentést  a
      játék  kimenetelérôl,  megnézem még  pár  szépreményû harcos
      csatáját a  nézôknek fenntartott  területrôl. Ott  egy tucat
      monitor   élôben    közvetíti   a    harci   forgatagot    a
      pilótafülkékbôl.
          A haditechnikai  központ 17  szimulátorral és  zseniális
      stratégiával rendelkezik,  hogy az  akciók mindenki  számára
      életszerû  élményt   nyújtsanak.  Amikor   a  North   Pier-i
      bevásárlócsarnok  elsô  emeletén  bezárul  a szimulátorfülke
      tolóajtaja,  a  játékosok  magányos  ôrjáratra  indulnak egy
      világban,  amit  számítógépek  rafinált  együttese  varázsol
      elébük,  anélkül,  hogy a  játékos  háromdimenziós látása  a
      sisak   maszkja   miatt   beszûkülne,   vagy    adatkesztyûs
      mutatóujjával  ne  tudna  látványos  repülési   mozdulatokat
      végezni.
          A virtuális valóság  a harcijáték minden  résztvevôjének
      olyan érzést kölcsönöz, mintha egy másik dimenzióban  járna.
      A  @KBattlemech@N (Csatagép)  névre keresztelt  robotok egy  100
      négyzetkilométer nagyságú, dombos, kopár területen mozognak.
      A  jövôbeli  dinoszaurusz pilótájaként  a  játékos egy  zárt
      irányítófülkében ül, és  egy monitoron keresztül  szemléli a
      vidéket. Egy kisebb képernyô arról tájékoztatja, hogy milyen
      fegyverzettel  rendelkezik,  milyen  sérüléseket szenvedett,
      mekkora hô keletkezett a  védôpajzson, és a harci  robot más
      hasonló   tulajdonságait   jeleníti  meg.   Ez   a  képernyô
      átválthatóan távoli vagy  közeli radarképet is  ad, amelynek
      segítségével  azonosítani   lehet  az   ellenségeket  és   a
      barátokat.
          A harcias csúcstechnológiát képviselô fegyverek ellenére
      a   rajongók   közössége  kultúráltan,   és   a  szokásoknak
      megfelelôen viselkedik. A squash-klubokhoz hasonlóan itt  is
      rendszeresen rendeznek bajnoki tornákat, és kihívják egymást
      egy-egy lövöldözés erejéig. Minden lelôtt harci robotért egy
      díszes kitûzô jár. Aki már száz ""bevetésen" vett részt,  az
      egy  Battletech Center  Gold Card  kitüntetést kap.  Akik  a
      tornákon  jó   helyezést  érnek   el,  platinaérmék   boldog
      tulajdonosai lesznek.
          A Battletech központ gerince két harmincéves megszállott
      játékos: Jordan Weisman és L. Ross Babcock III. Tizenkét éve
      találkoztak  az  egyetemen,  s  mindketten  beleszerettek  a
      @KDungeons and Dragons@N véget nem érô játékába. ""Már kezdettôl
      fogva egy olyan teljesen ôrült játékot akartunk  létrehozni,
      amely lépést tud tartani elképzeléseinkkel és álmainkkal" --
      gondol vissza átszellemült arccal Babcock. 1980-ban az ötlet
      megvalósítása   mûszakilag  és   anyagi  szempontokból   még
      utópiának tûnt. Ma  már finanszírozható a  projekt, méghozzá
      saját erôbôl.
          Weisman  és  Babcock elôször  science-fiction  játék- és
      könyvkiadót alapított, így kerestek maguknak némi pénzt, ami
      már nemcsak hamburgerre és kólára volt elég. Az egyre jobban
      befutó    céget    @KFredonian    Aeronautics    and     Space
      @KAdministration@N-nek nevezték (röviden F.A.S.A.), az egyik Max
      Brothers filmben szereplô Fredonia állam neve után. Barátaik
      és a  bankok segítségével  négy évvel  ezelôtt összekapartak
      2,5  millió  dollárt,  és  számítógép-kártyákat   bütyköltek
      össze, fôképpen a harci robotok sztorijával kapcsolatosakat.


      @VFontos küldetés 3029-ben@N

          Az igazi játékos számára fontos, hogy lássa a  küldetést
      a virtuális életben. ""A 3029. évben öt, közel azonos  erejû
      szövetség küzd a Föld kizárólagos uralmáért" -- meséli  Ross
      Babcock. ""Az  emberek védelmében  gigantikus harci  robotok
      szállnak csatába. A 30 tonnás kolosszusok 10 méter  magasak,
      legnagyobb sebességük 150 kilométer óránként". E  mechanikus
      világcsodák mindegyikének tûzereje megfelel egy teljes --  a
      XX. század 90-es éveibôl való -- harckocsi zászlóaljénak.
          Aki érdeklôdik az  emberiség e korszakának  ""politikai"
      háttere  iránt,  már  egy tucat  könyv  közül  válogathat. E
      könyvek  szakértô  szerzôi  elmélyülnek  a  virtuális  világ
      részleteiben  --   meg  lehet   találni  az   egyenruhák,  a
      rangjelzések,  a  kitüntetések,  és  a  zászlóaljak neveinek
      teljes leírását. A 3029-dik  évrôl több mint egymillió  szót
      vetettek  eddig  papírra. A  megrögzött  rajongók mûanyagból
      készült  harcirobot-modelleket  vásárolnak  maguknak,   vagy
      otthonra   egy   megfelelô  táblás   játékot,   amely  mellé
      valószínûleg csak a hivatalos Battletech tréningruhában vagy
      Battletech trikóban ülnek le játszani.


      @VSóvárgás a látszólagos valóság után@N

          Mindig  lehet valami  újat tanulni.  Errôl a  jó  üzleti
      érzékkel  megáldott   Weisman  és   Babcock  a   jövôben  is
      gondoskodni fog.  Ez a  világ nemcsak  az álmaikban  létezik
      már, hanem a lázasan  sikeres valóságban is. Hugh  Hefner, a
      Playboy-fônök   a  villájába   akart  ilyen   szimulátorokat
      felállítani,  de sokallta  a pilótafülkék  50 ezer  dolláros
      árát. Az állandó minôségi javítások ellenére is drasztikusan
      csökkeni fogak  a közeljövôben  a szoftverek  és a hardverek
      árai:  ""A  mai  pilótafülkék technikáját  négy  év  múlva a
      játéküzletekben lehet majd kapni", jósolja Ross Babcock. ""A
      központ mindig a fejlesztés csúcsa lesz". Az 1990 augusztusa
      óta  eltelt  14  hónapban  a  látogatók  összesen  150  ezer
      játékért  fizettek,  rendszerint  6--8  dollárt  10 percért.
      Hetente összejön úgy 3000 forduló. ""Ki lehet számolni, hogy
      a villanyszámlánkat  pontosan ki  tudjuk fizetni",  mosolyog
      Ross   elégedetten.   Felfedezte   már   ôket   a   Nintendo
      játékkonszern   is:   szeretne   piacradobni   egy   otthoni
      változatot.
          A   rendszer   egy  szerteágazó   helyi   hálózat  ügyes
      kombinációja. Egy közönséges  286-os PC-n rögzítik  a csaták
      neveit,  a  harci   robotok  konfigurációit,  és   az  olyan
      környezeti adatokat,  mint a  napi dátum  és a szimulációhoz
      szükséges   idôjárási   feltételek.  A   hálózat   látja  el
      információval az egyes pilótafülkéket, és állítja be a helyi
      számítógépek  kezdeti  értékeit.  Minden  szimulációs egység
      belsejében négy  -- Weisman  és Babcock  által tervezett  --
      speciális  nyomtatott  áramköri  lap  van,  amelyek együttes
      tárolókapacitása 32 Mbyte. Meglepô módon a modulok magja egy
      Amiga 500 típusú gép.
          ""19 ezer egyedi  képet készítettünk elô",  ismertet meg
      Ross Babcock a technikával. ""Az Amiga 500-asok döntik el  a
      képek sorrendjét és hívják le azokat". Ez lényeges eltérés a
      ""nagy" virtuális valóság rendszerekhez képest, mint amilyen
      például  Jaron  Lanieré.  ""Azokban  legtöbbször  méregdrága
      gépekkel,  netán  munkaállomásokkal  matematikai  pontosságú
      valósidejû képeket állítanak  elô", magyarázza a  feltaláló.
      ""Ahhoz viszont, hogy mi itt hatékonyan és elfogadható  árak
      mellett  tudjunk  dolgozni,  a  képeket  elôre   rögzítenünk
      kellett. Azokat tehát a játék közben nem elôállítjuk,  hanem
      csak lehívjuk. Mi nem matematikai tökéletességre törekszünk,
      sokkal inkább hiteles szórakoztatásra."


      @VA robotok szemével@N

          A  mindössze  27 éves  Barabbas  szívesen tekinti  magát
      mûvésznek. Amikor nem játékosok neveit viszi be a Battletech
      központban a nyilvántartó számítógépbe, elôvesz egy  ceruzát
      és egy darab papírt,  és rajzol, vagy pólóingeket  alakít át
      az  Airbrush-sal mûalkotássá.  Mindez csak  fedôtevékenység,
      önámítás:  Barabbas  --  polgári  nevén  Steven  Biksacky --
      valójában  függôségben él.  Egy olyan  játék után  vágyódik,
      amely elôször közelíti meg a látszólagos valóság határait. A
      Battletech élô realitást jelent számára.
          Steven  harci  robotjának   szemén  keresztül  látja   a
      világot.  A  tíz  méter  magas  robotkolosszus  óránként 150
      kilométeres   maximális   sebességgel   mozog   egy   bizarr
      sivatagos-hegyes vidéken  keresztül. Ezt  a világot  még hét
      másik  harci   robot  népesíti   be,  amelyek   fegyverzete,
      páncélzata  és  gyorsasága  teljes  mértékben  a   játékosok
      kívánsága szerint lett kialakítva. A tíz percig tartó jövôbe
      vetített kirándulás alatt mindig nyolc ember ül egyszerre  a
      mûszakilag tökéletes botkormányok  és tûzgombok mögött.  Egy
      új Boeing 777-es pilótafülkéje  is alig tud több  érzékelôt,
      digitális kijelzôt, kezelôgombot és jelzôlámpát felmutatni.
          A  vérbeli  játékrajongók  a  játék  izzadságos fordulói
      közben  rövidéletû  szövetségeket  kötnek,  vagy  a  kedvelt
      ""free  for  all" változatot  választják:  mindenki mindenki
      ellen, mígnem csak egyvalaki marad talpon közülük.  Barabbas
      érthetô   magyarázatot   talált   arra,   hogy  operátorként
      alkalmaztassa magát a Battletech központban: ""Kedvelem  ezt
      a játékot." Természetesen tisztában van azzal, hogy ebben az
      irreális világban  az ember  elveszhet, vallja  be. ""Én  jó
      példa vagyok rá"  -- fûzi hozzá.  "Az elsô hónapban,  miután
      véletlenül felfedeztem a Központot, 150 dollárt fizettem  ki
      20 játszmáért  -- nem  érdekelt a  pénz, pedig  nem is  volt
      nálam."   Egyszerûen  a   hitelkártyáját  használta,   mikor
      végighaladt egy pár  játékon: ""Olyan lenyûgözô  volt." Csak
      akkor     kezdte     szidni     a     nagyvonalú    amerikai
      hitelkártyarendszert,  amikor megkapta  a havi  elszámolást.
      Levonta a következtetést: nem elvonókúra, hanem heti 50  óra
      a Battletech központban.
          Barabbas--Biksacky  a  játékot  ""a  csoportterápia  egy
      fajtájának" tekinti: ""Ha zabos vagy valakire, eljössz  ide,
      magaddal hozod ôt is -- és a szimulátorban fasírtot csinálsz
      belôle.  ""îgy  lehet  a   lányokat  és  asszonyokat  is   a
      legegyszerûbben rávenni a játékra. ""Kezdetben nem akarnak",
      somolyog Steven,  ""minden túl  technikai, így  a szöveg. De
      engedj  csak be  egy párocskát,  amikor a  lány haragszik  a
      fiúra. Egyszer csak a lány is elkezd játszani, és örül  mint
      a hókirálynô, ha el  tudja kapni a fiút."  Mindezek ellenére
      Battletech szilárdan a férfiak kezében van.
          A    versenyeken   a    squash   egyesületekben    folyó
      körjátszmákhoz és tornákhoz  hasonlóan kitesznek magukért  a
      nagytermetû,  szélesvállú,  szolgálati   pilótanapszemüveges
      legények.  A   pontgyûjtés  mesterei   kórházraéretté  lövik
      ellenfeleiket.  A   harcirobotok  végérvényes   legyilkolása
      azonban úgy  látszik nem  sikerül neki  olyan jól,  hiányzik
      belôle  valami   az  igazi   profiból.  A   csaták  elismert
      mesterében  viszont  van  valami  a  maffiózókból.  Stratéga
      módjára gondolkodó, okos, de ugyanakkor alattomos harci gép.
      A járhatatlan digitális terepet úgy ismeri mint a  tenyerét,
      kivárja  a  lehetôséget  és  minden  figyelmeztetés   nélkül
      lecsap. Vitathatatlanul az a király, akinek legfejlettebb  a
      gyilkolási ösztöne.


      @VManôverezni és lelôni@N

          Gyilkosként  ""kegyetlennek"   kell  lenni,   véli  Phil
      Stenson.  Már  kétezer  csata  nyomja  a  24  éves,  @KWhisper@N
      (Suttogó)  fedônévvel  játszó  fickó  vállát:  ""játékonként
      általában öt ellenséges harci robotot és pilótát ölök  meg."
      Képzeletbeli  coltját  már 10  ezer  rovátka díszíti,  ""már
      régen  abbahagytam a  számlálást", hangsúlyozza  Phil. Ez  a
      robot-tömeggyilkos  a  Battletech  központról  már   azelôtt
      hallott,   mielôtt   az   1990   augusztusában   megnyitotta
      üvegajtóit. Arra járt, benézett -- és gyôzött.
          Már  az  elsô  naptól  fogva  alkalmazták,  pénzt  kap a
      hobbyjáért.  Elôzôleg egy  italboltban dolgozott  eladóként.
      Most viszont ô a  legjobb vendég. ""Amikor a  fülkében ülök,
      odakint csak  gépeket látok,  és tudom,  hogy azokat emberek
      irányítják. Ekkor nem marad  számomra semmi más hátra,  mint
      hogy kialakítsak egy stratégiát, hogy ki tudjam manôverezni,
      és le tudjam lôni  ôket", lelkendezik @KSuttogó@N. Az  elônyt az
      emberi tényezôben látja: ""A legtöbb számítógépes játékban a
      számítógép egyszer  úgyis legyôz.  Megjegyzi a  trükkjeidet,
      egyre nehezebb lesz  gyôzni. Itt viszont  emberekkel játszol
      -- és okosabb lehetsz mint ôk."

      @KTomas F. Lansky@N


      @VA számítógép nem okoz problémát@N

          Robert  Schurz  darmstadti  pszichológus  és   filozófus
      1987-ben publikálta tanulmányát Jörg Pflüger informatikussal
      együtt ""A gépi  karakter. A számítógépekkel  való kapcsolat
      szociálpszichológiai aspektusai" címmel.
          @VCHIP:@N  Mi   igézi  meg   az  embereket   a  számítógépes
      játékokban?
          @VSchurz:@N  A  játék   lényege,  hogy  lehetôvé   válik  az
      átalakulás. Aki ilyen játékokkal  játszik, az jobban át  tud
      változni,   mint  egy   olyan  ember,   aki  csak   Superman
      képregényeket olvas, és eközben állandóan használnia kell  a
      saját  fantáziáját.  Ha mondjuk  mozgathatja  a képernyôn  a
      ""Terminátort", akkor igazán átlényegül ezzé a robottá --  s
      ezáltal bizonyos hatalmat gyakorolhat.
          @VCHIP:@N Szenvedéllyé válnak a számítógépes játékok?
          @VSchurz:@N Minden érzékszervet  igénybe vesznek és  ezáltal
      kioltják  a  társadalmi  környezetet  és  a   mindennapokat.
      Ennyiben    a    számítógépes    játékok    hasonlítanak   a
      kábítószerekhez. A szenvedély kritériuma az, hogy a szer  az
      élet   központjába    kerül,   elhanyagolódnak    az   egyéb
      kötelességek  --  például  az  iskolai  feladatok  --,  és a
      gondolatok állandóan a szenvedély tárgya körül forognak.  Ha
      így határozzuk meg a kritériumokat, akkor már igen  sokaknak
      szenvedélyévé vált a számítógép.
          @VCHIP:@N  De  hát mégis  mi  a csábító  ebben  a különleges
      szenvedélyben?
          @VSchurz:@N Az, hogy a  számítógép nem okoz problémákat.  Az
      emberi kapcsolatokban  mindig ki  kell bírnunk  azt, amit  a
      pszichológusok  ambivalenciának  hívnak,  azaz  például  egy
      adott   helyzet  többértelmûségét.   A  számítógéppel   való
      kapcsolatban nincs ilyen --  az teszi olyan vonzóvá,  hogy a
      számítógéppel visszavonulhatunk a társadalmi valóságból.
          @VCHIP:@N A számítógépekkel való kapcsolat azonban már régen
      mindennapjainkhoz tartozik.
          @VSchurz:@N Vizsgálatok bizonyítják, hogy a gyerekek a játék
      által tanulnak  meg alkalmazkodni  a valósághoz.  És mivel a
      közeli  jövôben   a  mindennapok   egyre  komputerizáltabbak
      lesznek, a túlzásba vitt  játék a valósághoz való  optimális
      alkalmazkodás egyik  formája. A  számítógépes játék  a valós
      világ egyszerûsített megjelenítése. îgy talán a számítógépes
      játékok rabjai is jobban beilleszkedhetnek a társadalomba az
      elkövetkezendô években.
          @K(Az  interjút  Susanne  Reininger,  a  CHIP   munkatársa
      @Kkészítette.)@N